Melyek a gyakori tesztek a Pulmonary Function Clinical Diagnostic Reagent Test Kit segítségével?

A segítségével végzett gyakori tesztek Tüdőfunkció klinikai diagnosztikai reagens tesztkészlet tartalmazza:

Spirometria: Ez a teszt a tüdő térfogatát és a légáramlást méri. Olyan paramétereket értékel, mint a kényszerített vitálkapacitás (FVC), a kényszerített kilégzési térfogat egy másodperc alatt (FEV1) és a FEV1/FVC arány, így információt nyújt a tüdőfunkcióról és a lehetséges légáramlási akadályokról.

Csúcsáramlás mérése: A csúcsáramlási tesztek értékelik a kilélegzett légzés maximális sebességét, és gyakran használják az asztma monitorozására. Segíthetnek azonosítani a légáramlás változásait, és felmérni az asztma súlyosbodását.

Vérgáz-elemzés: Ez a teszt az oxigén (O2) és a szén-dioxid (CO2) szintjét értékeli az artériás vérben. Kulcsfontosságú információkat nyújt a páciens oxigénellátásáról és sav-bázis egyensúlyáról, és gyakran használják légzési elégtelenség vagy krónikus tüdőbetegség esetén.

Pulzoximetria: A pulzoximetria a vér oxigéntelítettségi szintjét (SpO2) méri. Ez magában foglalja egy érzékelő elhelyezését a páciens ujjára vagy fülcimpájára az oxigénszint figyelésére, ami különösen hasznos az oxigénellátási állapot gyors felméréséhez vészhelyzetekben és a rutinellenőrzések során.

Frakcionális kilégzett nitrogén-oxid (FeNO) mérése: Ez a teszt a páciens leheletében kilélegzett nitrogén-monoxid mennyiségét méri. Az emelkedett FeNO-szint légúti gyulladásra utalhat, amely gyakran társul olyan állapotokhoz, mint az asztma.

Tüdő diffúziós kapacitás (DLCO) tesztelése: A DLCO méri a tüdő azon képességét, hogy gázokat (általában szén-monoxidot) szállítson a belélegzett levegőből a véráramba. Segít felmérni a gázcsere hatékonyságát a tüdőben, és hasznos lehet különféle tüdőbetegségek diagnosztizálásában.

Tüdőtérfogat és tüdő megfelelőségi vizsgálat: Ezek a tesztek a teljes tüdőkapacitást (TLC), a funkcionális maradékkapacitást (FRC), a maradék térfogatot (RV) és a tüdő megfelelőségét értékelik. Betekintést nyújtanak a tüdő rugalmasságába és a tüdő tágulására és összehúzódására való képességére.

Bronchiális kihívás vizsgálata: A bronchiális provokációs tesztekben olyan anyagokat használnak, mint a metakolin vagy a hisztamin a légúti hiperreaktivitás értékelésére. Ezt gyakran használják az asztma diagnosztizálására és monitorozására.

Edzéstűrő teszt: Ez magában foglalja a páciens tüdőfunkciójának felmérését edzés közben, jellemzően futópadon vagy álló kerékpáron. Segít meghatározni a gyakorlat által kiváltott hörgőszűkületet, vagy értékelni a páciens általános alkalmasságát.

Az artériás vérgáz (ABG) vizsgálata: Az ABG tesztek során artériás vérmintát vesznek az oxigén, a szén-dioxid, a pH és egyéb paraméterek mérésére. Ezek a tesztek kritikusak a légzési és metabolikus sav-bázis zavarok értékeléséhez.