Milyen hatással van a különböző mintáknak a miokardiális specifikus fehérjék detektálási eredményeire a klinikai diagnosztikai reagens vizsgálati készlet

A szérumminták a legszélesebb körben használt mintatípusok a Miokardiális specifikus fehérjék klinikai diagnosztikai reagens vizsgálati készlet a feldolgozási folyamat szabványosítása miatt. A szérum előállításának folyamata magában foglalja az állást és a centrifugálást a vérsejtek és a fibrin eltávolítása érdekében. Ez a folyamat hatékonyan eltávolítja a sejtkomponenseket, amelyek zavarhatják az antitestek és az antigének közötti reakciót, a reakciórendszert tisztábbá és hozzájárulva a hatékony immunválaszhoz. A szérum fehérjekoncentrációja viszonylag stabil, és megfelelő tárolási körülmények között a marker szint viszonylag állandó maradhat. A szérumminták beszerzésének azonban bizonyos koagulációs időt igényel, általában több mint 30 percet, ami késleltetési kockázatot jelenthet a sürgősségi vagy klinikai forgatókönyvekben, amelyek gyors döntéshozatalt igényelnek. Ezenkívül néhány betegnek koagulációs rendellenességei lehetnek, vagy antikoaguláns gyógyszereket kapnak, ami lehetetlenné teszi a teljes szérum minta megszerzését, ezáltal befolyásolva a detektálási folyamat folytonosságát és hatékonyságát.

Ezzel szemben a plazmamintákat széles körben használják a laboratóriumokban a nagy áteresztőképességű gyors teszteléshez, mivel azok a gyors előkészítés előnyei vannak. A plazma -gyűjtési folyamat az antikoagulánsok (például az EDTA, heparin vagy nátrium -citrát) hozzáadásának, majd a vérgyűjtés után, majd centrifugálása, hogy elkerülje a koaguláció várakozási idejét, amelynek jelentős előnyei vannak az akut mellkasi fájdalom és a vészvegyverteszt során. Néhány koagulációs faktor és az alacsony molekuláris peptidek azonban megmaradnak a plazmában, amelyek nem specifikusan kötődhetnek az antitestekhez a detektálási rendszerben, ezáltal befolyásolva a jel intenzitását és a háttérzajt. A különböző antikoagulánsok maguk is befolyásolhatják a detektálási rendszert. Például az EDTA zavarhatja a fémion-függő enzimreakciókat, és a heparin befolyásolhatja az immunkomplexek stabilitását bizonyos reagens rendszerekben. Ezért a plazmaminták használatakor gondoskodni kell arról, hogy az alkalmazott antikoagulánsok nagyon kompatibilisek legyenek a reagens rendszerrel, és elvégezzék a módszertani validálás megfelelő interferencia -értékelését a teszteredmények tudományos és összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében.

A teljes vérminták kényelme érdekében egyedi előnyei vannak, különösen a POCT (gondozási pont tesztelése) azonnali detektáló eszközökben, amelyeket közvetlenül elemezhetnek ujjhegy vér vagy vénás teljes vér felhasználásával, ami jelentősen javítja a vészhelyzetek, például a miokardiális infarktus kezdeti szűrési képességeit. A teljes vérvizsgálat kihagyja a kezelés előtti lépéseket, például a centrifugálást, és alkalmas a helyszíni vészhelyzeti szűrésre, az elsődleges orvosi pontokra vagy a mentőautókra. A teljes vérminták azonban nagyszámú vérsejtet, vérlemezkéket és más sejt -metabolitokat tartalmaznak, amelyek fizikai vagy kémiai interferenciát okozhatnak a detektáló enzimekhez vagy a reagensekben lévő jelrendszerekhez a detektálási folyamat során. Ezenkívül a vérsejtek által felszabaduló termékek, például a szabad hemoglobin, szignifikánsan befolyásolják az immunolumineszcenciát vagy a kolorimetrikus reakciókat hemolitikus állapotban, ami szignál gátláshoz vagy fokozódáshoz vezethet, ezáltal hamis negatív vagy hamis pozitív eredményeket okozhat. A vérsejt -koncentrációban (azaz hematokrit) az egyéni különbségek szintén befolyásolják a hígítási tényezőt és a reakció hatékonyságát. Ezért pontos hematokrit kompenzációs algoritmust kell hozzáadni a műszerrendszerhez a pontos kvantitatív elemzés elérése érdekében.