Hogyan zavarja a tárolási körülmény a vesefunkció klinikai diagnosztikai reagens vizsgálati készletét

Vesefunkció klinikai diagnosztikai készletek széles körben alkalmazzák a klinikai biokémiai tesztekben, és a vizsgálati mutatók között szerepel a kreatinin, a karbamid, a húgysav, a cisztatin C stb. A teszt eredményei közvetlenül befolyásolják a vesefunkciós állapot értékelését, és fontos alapok az akut és krónikus vesefunkciós károsodás megítéléséhez, a gyógyszeradagoláshoz és a vesebetegség prognózisának megfigyeléséhez. A készlet különféle bioaktív anyagokat, enzimkészítményeket, puffereket és kalibrátorokat tartalmaz, és tárolási körülményeik közvetlen hatással vannak azok stabilitására és funkcionalitására. A nem megfelelő tárolási feltételek a reagenskomponensek lebomlásához, a csökkentett aktivitáshoz vagy a reakciórendszer változásaihoz vezetnek, súlyosan befolyásolva a teszt pontosságát és megbízhatóságát.

A hőmérséklet hatása a reagensek stabilitására
A magas hőmérsékleti környezet pusztító hatása
A magas hőmérséklet felgyorsítja az olyan komponensek, például enzimek és bioaktív fehérjék denaturációját és inaktiválását. Például a kreatinin detektálásához használt kreatináz és kreatináz valószínűleg elveszíti aktivitását 37 ° C feletti hőmérsékleten. Néhány érzékeny kolorimetrikus szubsztrát spontán lebomláson is áteshet magas hőmérsékletű környezetben, ami megnövekedett üres értékeket és rendellenes háttérjeleket eredményez. A magas hőmérsékletű környezetben hosszú ideig tárolt reagensek teljesítmény lebomlása is lehet, még nyitott állapotban is.
A fagyasztás által okozott egyes alkatrészek visszafordíthatatlan károsodása
A legtöbb vesefunkciós tesztkészletet javasoljuk, hogy 2–8 ° C -on tárolják, és a fagyasztás szigorúan tilos. Az enzimfehérjék vagy immunkomponensek protein -aggregációt vagy szerkezeti károsodást okozhatnak a fagyasztási folyamat során, ami aktivitásuk visszafordíthatatlan elvesztését eredményezheti. A fagyasztás és a felolvadás az alkatrészek közötti fázis elválasztást is okozhatja, befolyásolva a pufferrendszer stabilitását, és ezáltal zavarva a detektálási görbét.
A hőmérsékleti ingadozások hatása a tételen belüli konzisztenciára
A gyakori hőmérsékleti változások súlyosbítják az alkatrészek fizikai változásait a reagensekben, mint például a csapadék, a zavarosság és a buborékképződés. A kalibrátorokban és a minőség -ellenőrzési termékekben a koncentráció stabilitása rendkívül függ az állandó hűtött környezettől. Az ismételt hőmérsékleti ingadozások a kalibrációs érték sodródását okozják, ami a rendszerhibák felhalmozódását eredményezi, és csökkenti a tételen belüli konzisztenciát és megismételhetőséget.

A páratartalom beavatkozása a reagensek fizikai tulajdonságain
Néhány vesefunkciós diagnosztikai készlet poros vagy fagyasztva szárított reagensek, például néhány kalibrátor, antitestpor, koenzimek stb. A túlzott páratartalom a következő problémákat okoz:
A nedvesség abszorpciója a részecskék agglomerátumát okozza, megnehezítve a teljes feloldódást és a hiányos keverést, befolyásolva a teszt eredményeit.
A víz behatolása miatt a fagyasztva szárított komponensek idő előtt rehidrálódnak, degradációt vagy szennyeződést okozva.
A többszörös nyílások vagy az ellenőrizetlen környezeti páratartalom felhasználás közben lerövidíti a készlet élettartamát, és jelentős tételi különbségeket okoz.
A folyékony reagensek, például az enzimoldatok és a szubsztrát -oldatok esetében a megnövekedett páratartalom nem befolyásolja közvetlenül a teljesítményüket, de a gyenge csomagolás tömítése felgyorsítja a gázcserét, és közvetett módon befolyásolja a pH -stabilitást és a reakció kinetikáját.

A fény hatása a kémiai stabilitásra
Egyes reagensek különösen érzékenyek a fényre, különösen a fényérzékeny színezékeket vagy szubsztrátokat tartalmazó kolorimetrikus rendszerekre (például TMB, NBT stb.). Az erős fénynek való kitettség a szubsztrát spontán oxidációját eredményezi, ami színváltozásokat vagy visszafordíthatatlan közbenső termékek képződését eredményezi, ami megnövekedett háttér -interferenciajelekhez vezet. Ezenkívül az ultraibolya besugárzás megsemmisítheti az enzimek és az immunkomplexek szerkezetét, csökkentheti a reakció hatékonyságát, és végül befolyásolhatja az érzékenységet és a detektálási határokat.
A fény interferenciájának elkerülése érdekében a vesefunkció diagnosztikai készleteit fényálló környezetben kell tárolni, és fényálló csomagolást, például barna palackokat és alumínium fóliazsákokat kell használni. Működés közben a reagensek közvetlen fénynek is ki kell minimalizálni.

A levegő expozíciójának és az oxidációnak a reakciórendszerre gyakorolt ​​hatása
Azok a reagensek, amelyek gyakran kinyitottak, rosszul lezártak vagy hosszú ideig levegőnek vannak kitéve, hajlamosak az oxidációs reakciókra. Az enzimkomponensek, például a húgyoráz és a kataláz nagyon érzékenyek a redox állapotokra, és az oxigén és a nedvesség folyamatos hatása a levegőben az aktivitás elvesztéséhez vezethet. Ezenkívül néhány reagens rendszer a szigorú pH -szabályozásra támaszkodik, és a szén -dioxid felszívódása a levegőben megváltoztatja a pH -t, befolyásolja a szubsztrát katalitikus reakciók sebességét, és mennyiségi eltéréseket okoz.
Különösen, ha a folyékony reagensek nem vannak szorosan lezárva, vagy a csomagolási szerkezet megsérül, akkor hajlamosak lassú oxidációra, csökkentve a tárolási stabilitást. Miután a kalibrátor oxidálódott, a standard görbe eltolódását eredményezi, ezáltal befolyásolja a teljes rendszer pontosságát és pontosságát.

Kölcsönhatás a csomagolóanyagok és a tárolási környezet között
A csomagolóanyagok védő és akadályhatást gyakorolnak a reagensek stabilitására. A rossz minőségű csomagolóanyagok adszorbeálhatják a hatóanyagokat, felszabadíthatják a lágyítókat vagy reagálhatnak oldatokkal, ami potenciális szennyeződést eredményezhet. Például néhány PVC vagy PE palack adszorpciós reakciókon eshet át szerves szubsztrátokkal, ami a koncentráció csökkenését eredményezheti. Ezenkívül a csomagolás tömítése (például a laza palacksapkák és a gyenge hőtömítés) hibái szintén a víz illékonyodásához és az alkatrészek egyensúlyhiányához vezetnek.
A tárolási környezet tisztaságát és mikrobiális vezérlési szintjét nem lehet figyelmen kívül hagyni. A magas páratartalom, a magas hőmérsékleten és a szennyezett tárolási környezetek hajlamosak a baktériumok vagy penész növekedésére, különösen a tesztkészletek nyitását követően, és nagyobb figyelmet kell fordítani a korrózióellenes és a szennyezés elleni kezelésre.